Magántulajdon megrongálása miatt bűnvádi eljárás indult a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete mellett működő Védcölöp Alapítvány munkatársa ellen. B. Gábor társával együtt Dunaszerdahelyen egy kerítésre fújt fel festékszóróval egy kutya-figurát. Az alig fél méter hosszú „műalkotás” miatt a két fiatalt éjféltől kora hajnalig fogva tartották a helyi rendőrörsön. B. Gábor elmondása szerint ezalatt nem kevesebb, mint öt rendőr foglalkozott az üggyel, az őket fülön csípő járőrök két órán keresztül az őrszobán maradtak, két nyomozót pedig az éjszaka közepén hívtak be, hogy kihallgassák a gyanúsítottakat. Az esetről alapos, minden részletre kiterjedő jegyzőkönyv készült, és bár az elkövetők többször felajánlották, hogy fehér festékkel azonnal lefújják, azaz eltüntetik művüket, a rendőrök az eset dokumentálását, illetve az esetleges következmények hosszan tartó felvázolását választották. A hétfő esti kerítésfestést egy szlovák-magyar street-art fesztivál beharangozójának szánták az „elkövetők”, amelynek során Kassán készülnek kifesteni egy forgalmas szakaszon közlekedő villamos-szerelvényt, ezúttal legálisan.

B. Gábor mindjárt másnap felajánlotta a károsultnak, egy ismerős vállalkozónak, hogy ugyanolyan stencil-technikával egy reklámfeliratot fest fel a kerítésre. Az illető kapva kapott az ajánlaton, a mű várhatóan napokon belül elkészül, feltéve, hogy az alkotóknak lesz idejük kivágni a sablonokat. Az eset másnapján ugyanis mindketten idézést kaptak a rendőrségre, mivel vallomásuk állítólag kiegészítésre szorult.

Az eset több szempontból is tanulságos és megfontolásra érdemes. Mindannyian tudjuk, mi a járőrök feladata: az, hogy éjszakánként biztonságban érezhessük magunkat az utcán. Hogy időben lemeszeljék a gyorshajtókat, fülön csípjék a betörőket, garázda elemeket és köztörvényes bűnözőket. Ha tehát a rendőröknek éjféltől hajnali négyig nem volt más dolguk, mint az alábbi fotón látható apró falfestmény alkotóinak vallatása, nyilván nem történt semmi más említésre méltó kihágás a város területén. Engedtessék meg nekem ez az optimista feltételezés, mint ahogy azt is merem remélni, hogy a srácokat órákon át szórakoztató rendőrök csak viccből emlegették az egy évig terjedő szabadságvesztést, mint lehetséges következményt. Egyikük 25 ezer koronás pénzbírságot is kilátásba helyezett, persze csak abban az esetben, ha az ügy eljut a bírósági tárgyalásig, és a procedúra szép lassan lefolyik. Vagyis a srácok minimum egy évig gyűjtögethetik a bankókat, hogy ne lepődjenek meg a végén.

Amikor a remek mesemondónak bizonyuló Gábor előadta ezt az abszurd történetet, nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek. Elhangzott ugyanis néhány szó szerinti idézet is a négy órás kérdezz-felelekből, egyebek mellett a következő aranyköpés: „Mindegy, hogy tíz centis, vagy egy méteres a falfirka, ugyanúgy magántulajdon elleni bűncselekménynek számít, és ugyanakkora büntetést von maga után”. Nos, annyit még én is tudok, hogy a pénzbírságot az okozott kár nagysága alapján állapítják meg, a „méreten aluli” falfirkák csupán kihágásnak minősülnek, nem pedig bűncselekménynek. Elhangzott továbbá ez is: „Belegondoltak maguk abba, milyen következményekkel járna, ha holnap valaki fogná magát, és a maguk kutyája mellé odafestene egy macskát?!” Persze tudom én, mit akarhatott kifejezni a járőr: nem festegethet bárki bármit büntetlenül a falakra, kerítésekre. Ez a diákcsíny azonban szerintem nem indokolt ekkora rendőri buzgalmat, magyarán szólva a dunaszerdahelyi szerv alkalmazottai elefántot csináltak a kutyából. A fogva tartás során természetesen elkobozták a srácok telefonját, sem inni, sem enni nem kaptak, és órákig fel sem állhattak a székről. Nem tudom, mennyi látszik az alkotásból a mellékelt fotón, de nyilván az önök arcára is mosolyt csalna, ha véletlenül észrevennék. Sőt megkockáztatom, hogy ez a kutyus szép és ízléses. Legyen ez a műkritikus véleménye. Remélem, még mindig véleményszabadság van errefelé…